Ugrás a tartalomhoz

Ha a világ vezetői tudnák, milyen nehéz a szülés, soha nem lenne háború 

2022. márc. 05.
Aluona Shostko

Bejárta a világsajtót, hogy egy kijevi kórház pincéjében menedéket kereső várandós ukrán nő azt nyilatkozta az egyik hírügynökségnek, hogy ha a világ vezetői tudnák, milyen nehéz szülni, soha nem lenne háború. Szüléstörténet Kijevből, az orosz-ukrán háború második napján.

VIGYÁZAT! FELKAVARÓ TARTALOM!

Szülés Kijevben az ukrajnai háború idején

A 25 éves kijevi Mariia Shostaknak február 24-én, az orosz offenzíva első napján indultak be a fájásai. Szülésének története az ENSZ Népesdési Alapjának honlapján olvasható, az édesanya számos képet és videót is osztott meg Facebook-oldalán. 

Komplikációk merültek fel a várandósság alatt, ezért korán bekerültem a szülészetre, hogy a gyermek és én is orvosi felügyelet alatt legyünk. Amikor február 24-én felébredtem, a telefonomon rengeteg üzenet várt a rokonaimtól. Még mielőtt elolvastam volna, rájöttem, hogy valami történt. Még aznap reggel enyhe fájásaim voltak. Délután először evakuáltak minket az alagsori óvóhelyre. Ijesztő volt. Éjszaka nem tudtam aludni. A fájások erősödtek, és a hírek miatt nem tudtam pihenni – számolt be a szülés előtti napról Mariia Shostak.

Február 25-én kora reggel egy orvos megvizsgált, és közölte velem, hogy aznap fogok szülni. Felhívtam a férjemet, hogy jöjjön. Otthontól a kórházig általában 20 perc az út, most majdnem négy órát vett igénybe a benzinkút, a bolt és a gyógyszertár előtti sorban állás miatt. 

Szerencsém volt a szüléssel – nem a pincében történt. A szülőszobán kezdtem vajúdni, de át kellett vinni a műtőbe császármetszésre. Később, amikor megszólaltak a légvédelmi szirénák, a kórházi dolgozók evakuálni akartak az alagsorba, de én ezt visszautasítottam. A fájdalom miatt még beszélni sem tudtam, nemhogy elmenni bárhová. A hátralévő időben el voltam zárva a külvilágtól, és talán ez volt az egyetlen alkalom, amikor elfelejtettem a háborút. 

Képes beszámoló Arthur születésének körülményeiről

A műtét után több órán át az intenzív osztályon voltam, már nem voltam altatásban. Aggódtam, hogy nem tudom, hol van a baba és a férjem. Közben megszólalt egy újabb légiriadó sziréna, és úgy döntöttem, hogy lemegyek a pincébe. Egy eldobható ingben, cipő nélkül, kerekesszékben, kezemben egy vizeletkatéterrel voltam. Betakartak egy takaróval, és bevittek az óvóhelyre, ahol először láttam a fiamat. Arthurnak neveztük el.  

Félelmet, fáradtságot és fájdalmat éreztem. A műtét utáni napon naponta többször is felmentem a szülészetre, majd vissza a pincébe. Újra és újra megszólalt a légvédelmi sziréna. Napi egy-két órát sikerült aludnom. A legtöbb időt a pincében töltöttük, székeken ülve. A hátam fájt az üléstől, és a lábam még mindig feldagadt a terhesség szövődményeként. A kimerültség tompította a félelmet, egészen addig, amíg egy lövedék be nem csapódott egy magas épületbe, amelyet az ablakunkból láthattunk.   

A férjem, Jurij segített nekem, vigyázott rám és az újszülöttre. Az egészségügyi személyzet étkezést szervezett a bunkerben, később pedig ágyakat biztosított. Segítettek mellre tenni a babát, megosztották a csecsemőknek szánt gyógyszereket, fogták a kezem, amikor nehezen tudtam járni. 

Biztonságban érzem magam a fővárosban – van elég menedékhely, és a hatóságoktól időben érkeznek az információk. A férjem a házunk pincéjében rendezett be nekünk egy sarkot, ahol megszállhatunk. Itt születtem és nőttem fel Kijevben, nincs más otthonom. Nem fogunk elmenni.

Várandósan is menekülnek

A várandósok többsége azonban úgy tűnik, nem osztja Mariia Shostak véleményét. Inkább vállalják az utazással járó kockázatokat és elmenekülnek. 

Dmytro Govseev, az V. számú kijevi nőgyógyászati klinika vezetője nyilatkozta a napokban, hogy a háború előtt a kórházban naponta átlagosan 15-16 szülés volt, mostanra azonban ez a szám hatra csökkent, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy sok várandós nő elhagyta Kijevet vagy Ukrajnát.  

(Egyébként Dmytro Govseev volt az egyik orvos, aki a covid-19 első hullámakor sem tiltotta ki a szülésekről a kísérőket – olvasható a KyivPost egy korábbi cikkében. Ahogyan Magyaroszágon is, járványügyi előírásokra hivatkozva Ukrajna szerte is bevett gyakorlat volt, hogy a szülőszobára nem engedték be a kísérőket, és a nők kénytelenek voltak egyedül szülni a rossz bánásmódjukról hírhedt kórházakban. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlásaival ellentétes gyakorlat. Az ukrán jogszabályok szerint minden nőnek joga van ahhoz, hogy legfeljebb két partnere mellette legyen a szülőszobán.) 

Hogyan segíthetsz a várandós ukrán anyáknak?

Ha valaki kifejezetten az ukrán várandós anyáknak szeretne segíteni, most három konkrét lehetőséget javasolunk a teljeség igénye nélkül.

Pénzadománnyal segíthetünk az ENSZ Népesedési Alapjának, hogy azok segíthessenek Ukrajnában, a veszélyzónában, akiknek ez a szakmájuk.

Vannak, akik önkéntességgel segítenek. A frissen alakult LifeFlower csoport szüléskörüli tanácsadókból, szakemberekből áll, a háború elől Magyarországra menekült várandós és kisbabás anyák pro bono megsegítésére szerveződtek – hozzájuk érdemes irányítani azok a menekülőket, akiknek asszonytársi segítségre van szükségük.

Ha valaki befogadó szállásadóként információkkal segítenél egy várandós anyának, akkor az egyik legmegbízhatóbb forrás, a Másállapotot a szülészetben mozgalom Facebook-oldala, ahol folyamatosan frissített posztban gyűjti a menekülőknek szóló információkat.

Címlapkép: Aluona Shostko: Ukraine now. Forrás: creativesforukraine.com